A nyaralás szerintem egy olyan dolog mindenki életében, amit mindenki nagyon vár, mégis tiszta stressz az egész. Legalábbis a megszervezése. És nálunk minden alkalommal ez van. Úgy érzem sokszor, hogy egy örökkévalóság, mire megtaláljuk a rendes szállást, ott, ahova menni akarunk. És nem húsz kilométerrel arrébb, és pont abban az időpontban, amikor nyaralni szeretnénk.

Hiszen rengeteg mindennek kell stimmelnie. Kell egy normális szállás. Elvégre nem egy tanyán, bogarak közt, a koszban szeretnél aludni egy héten keresztül. Kell találnod egy időpontot, ami mindenkinek megfelel. Mert szabit kell kivenni, vagy éppen alkalmazkodni kell a vizsgákhoz, szorgalmi időszak alatt az órarendhez, és még sorolhatnám, hogy mihez. És ha már kitaláltad az időpontot, akkor imádkozol, hogy legyen egy normális szállás, ami abban az időszakban pont szabad és tudsz szobát foglalni. Ha repülővel, vagy más közlekedési eszközzel akarsz utazni, akkor az is izzasztó, hogy a megfelelő időpontra találj megfelelő áron jegyet.  És szerintem ezt még nagyon hosszasan tudnám taglalni. És részemről általában még az utazás napján sem múlik el az izgalom és az idegesség. Nem egyszer volt már olyan, hogy még a repülőgép is órákat késett, ami miatt a szálláshely elfoglalása is csúszott, a napi program is eltolódott, tehát kész káosz volt az egész.

Persze nem azt mondom, hogy a nyaralás milyen szörnyű dolog és senki ne menjen kirándulni. Szó sincs róla. Csupán azt mondom, hogy nehéz a sok előkészület, és mindig akadhatnak problémák, amik gátolják, vagy éppen megnehezítik a dolgokat. Utoljára januárban voltunk a párommal két kisebb kiruccanáson, és azt kell mondanom, jól esett egy kis környezetváltozás, azonban azt nem mondanám, hogy kipihentük magunkat. Rómába mentünk, és hát tudjuk jól, hogy ott annyi a felfedeznivaló, hogy az ember tényleg reggeltől estig csak megy és megy és várost néz. Ez nálunk sem volt másképpen, elindultunk reggel hétkor és körülbelül este tízre értünk haza. A lábam majd’ leszakadt minden nap végére, de megérte, imádom ezt a várost. Nem gondoltam volna, hogy tényleg igaz az, hogy, aki már egyszer volt Rómában, az visszavágyik, legalább még egyszer. Pedig de. Ez tényleg így van, olyannyira, hogy alig telt el pár hét, de már azt kívánom, bárcsak ismét visszamehetnék. Akár most azonnal.

A szállásunk is tökéletes volt. Közel volt a centrumhoz, nem zavart minket senki, és még akkor sem akadt ki az apartman tulajdonosa, amikor írtam aznap reggel egy levelet, hogy a gépünk több, mint hat órát fog késni. Amikor megérkeztünk a szállásra, érdekes dolgot vettem észre. Az egyik apartmanon, ami a közelben volt, láttam valami nagyon fényes dolgot a tetőn. Nem láttam teljesen tisztán, ezért kicsit közelebb kellett mennem, de persze óvatos voltam, nehogy azt higgyék, hogy én oda be akarok törni, vagy esetleg látogatóba jöttem. Akkor pedig megpillantottam a napelemet a tetőn. Volt egy sanda gyanúm már az elején, amikor megláttam, hogy ez napelem, de nem voltam benne teljesen biztos. Mutattam is egyből a páromnak, mert a téma pont aktuális nálunk is. Már egy ideje beszélünk a napelem rendszer telepítéséről a saját házunkra, amit most kezdtünk el építeni. Ez egy fontos téma, így már egy ideje boncolgatjuk rendesen.

Amikor pedig megérkeztünk a szállásra és már személyesen is tudtunk beszélni a tulajdonossal, megkérdeztem, hogy neki van-e napeleme, vagy tud-e róla valamit. Kíváncsi voltam olyannak a véleményére is, aki nem egy országban lakik velem, hiszen ki tudja, lehet, hogy olyasmit is tud, amit én nem – gondoltam magamban. Mondta, hogy itt ugyan neki nincs, de a saját házán van, és náluk elég elterjedt a napelem használata. Mesélte, hogy már legalább négy olyan barátja van, aki napelemet használ. És mindenki meg van vele elégedve, persze a napelem árak itt mások, mint nálunk. Erről nem is igazán kérdeztem, hiszen nekem, illetve nekünk nem mérvadó az, hogy éppen náluk mennyibe kerül egy ilyen rendszer. Inkább csak simán a véleményére voltam kíváncsi, és eléggé megnyugtató volt az a tény, hogy ő is pozitívan véleményezte a napelemeket, mert idáig senki nem panaszkodott nekem róla. Legalábbis azok közül, akiket kérdeztem.

A kirándulás Rómában is szuper volt és Prágában is, hiszen miután hazamentünk Rómából, rá két napra már indultunk Prágába is. Mindkettőnk részéről ez egy-egy születésnapi ajándék volt, így aztán végül úgy alakult, hogy mindkét helyre egy hónapon belül mentünk. Imádtam, szívesen csinálnék ilyet mondjuk, minden harmadik hónapban, hogy elmegyek valahova. Csak hát ez eléggé költséges lenne, és munkahely szempontjából sem tehetjük meg. Plusz ott van ugyebár az építkezés is.

Az építkezés pedig jelen helyzetben úgy áll, hogy még nem tartunk sehol. Legalábbis ott még nem, hogy be lehessen költözni. Még rengeteg minden van, amit el kell intézni. De ahogy mondani szokás: a jó dologhoz idő kell. Bár szépen lassan azért haladunk, de vannak dolgok, amiket mindenképp el kell intézni, mielőtt oda beköltöznénk. Azon viszont elég sokat agyaltunk már, hogy legyen-e napelem vagy sem, de úgy döntöttük, hogy lesz. A neten pedig találtunk jó néhány céget, akik ezzel foglalkoznak, és a napelem áraknak is utánajártunk , hiszen jó tudni, hogy mégis mire mennyit kell szánni. Találtunk egy céget, akik igencsak szimpatikusak nekünk, velük már fel is vettük a kapcsolatot, úgyhogy most ők segítenek nekünk mindenben. Azt mindenképp meg kell várni, hogy minden szépen a helyére kerüljön a házon, utána tudunk csak belevágni úgy rendesen ebbe a dologba. De tudjuk, hogy jó döntést hoztunk, ez ugyanis egy befektetés, ha úgy nézzük, és hosszútávon meg fog térülni. Ráadásul környezetbarát, ami számunkra szintén nagyon fontos. Már nagyon izgulok, mi lesz ebből az egészből, alig várom, hogy elkészüljön a ház, szépen berendezkedjünk, kifessünk, és nem utolsó sorban arra is nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz majd napelem tulajdonosnak lenni.